2012. december 31., hétfő

Poems are for Everyone (W.S. - Mosoly az arcodon)



Weöres Sándor: Mosoly az arcodon

Szeretném látni a mosolyt az arcodon,
Tisztán, szelíden úgy, hogy ragyogjon:
Szeretném látni a boldog szemeket,
Amelyekből más is erőt meríthet.
Szeretném hallani a boldog nevetést,
Amely mindig őszinte és békés.
Hallani, ahogy a jót dicséri szád,
S nem az elégedetlenség nehezedik rád.
Szeretném érezni, hogy békés a világod,
Hogy hiteddel a rosszat leigázod.
Felülkerekedsz a súlyos bánaton,
Hisz Isten veled van minden utadon.
Szeretném tudni, hogy jó döntést hozol,
Ha válaszút előtt botladozol.
Mindig tudd pontosan, melyik Isten útja,
Tudd, ha rálépsz boldogság vár rajta.
Szeretném, hogy vágyaid valóra váljanak,
De hinned kell, hogy imáid meghallgattatnak.
S ehhez legyen az a hely a templomod,
Ahol a válasz már a szívedben visszhangoz.
Szeretném, ha aggódó szíved lecsendesülne,
Ha minden gondod Isten elé lenne letéve.
Ha szíved ezáltal teljesen felszabadulna,
A fénysugár lelkedig hatolhatna.
Szeretném, ha veled érted imádkozhatnék,
A bánatodban is szívesen osztoznék.
Ha nyújtod a kezed, Isten elé vezetlek,
Hitem szikrájából lángot gyújtok neked.
Szeretném, akár a könnyeid árán is,
Hogy hinni tudj abban, aki felszabadít.
Egy kőhajtásnyira van az igaz szeretet,
De a követ neked kell a földről felemelned.


2012. december 30., vasárnap

Poems are for Everyone (H.G. - Minden elmondhatatlan)



Hervay Gizella: MINDEN ELMONDHATATLAN

Minden elmondhatatlan.
Barátság - mondom lágyan,
de már felzakatol fülemben a zaj,
amivel továbbrobogsz, és én itt maradok
és sosem tudhatom meg, mi van a szavakon túl,
ahol nem tudjuk már elrejteni magunkat a zajban.
Vagonok - mondom - vagonok - hány szót mondtam hiába neked?
Itt gurulnak tovább a hiábavaló szavak üresen... üresen... sen... sen
Nem magadat mondtad, csak a szavaidat,
s én elképzelt szavaidat szerettem.
Úgy vesztettelek el, hogy nem téged szerettelek,
csak a szavaidat, a szavaimat, vagonok... vonatok...
üresen... üresen... sen... sen...
A vonatablakon át felvillan az arcod, karod fölemeled,
a mozdulat egy pillanatra félbeszakad -
most nem véded magad, most őszinte vagy,
itt vagy ebben a pillanatban
menthetetlenül magányosan -
Nem tudod folytatni a mozdulatot,
így maradsz e fél pillanatba merevülve
és meglátsz a vonatablakon át.
Meglátsz a vonatablakon át?
Vagy folytatod a mozdulatot?
A vonat elindul,
a gőz lecsapódik,
és hozzáverődik még egy utolsó szó,
aminek nincs más értelme,
mint a kétségbeesés,
ami kilökte magából.
Nem tudom már, mit kellene mondanom,
magamat mondom neked, hogy megállítsam a vonatot,
magamat mondom és nem tudom, hogy milyen mondat vagyok,
de hallgass meg, állítsd meg a vonatot!
És fejezzék már be ezt a zakatolást!...

... csak a cigarettám ég,
és te alszol a hálókocsiban.


2012. december 29., szombat

A legcsodálatosabb ajándék



Karácsony van. Játszunk öt éves kisfiammal a délutánban. Legozunk. Ő robotot épít, félelmetes szája egy postaláda, ötletes. Örülünk mind a ketten, ő is, én is, hiszen jól alakul az aznapi kockázás. De félbehagyja egy pillanatra a játékot és eltöpreng, majd felteszi kérdéseit nekem:
<< Anya! Mondd, ha megáll a tik-tak óra, nem fogunk tovább élni? És ha valaki gonoszságból kitépi a szívünket, nem fogunk élni? És ha soha nem hozza vissza nekünk, többé már nem játszhatunk? >>
- Csak hallgatom egy kisember nagy kérdéseit, az élet szinte megválaszolhatatlan kérdéseivel. Aki csak "pulyának" tartja a gyermekét, az tudatlan, ostoba együgyűségét vallja meg. Gyermekem szavaival árulja el magáról, hogy Vendég nálam, Valaki Ő, aki megengedi, hogy röpülését ezután szemmel követhetem. Lénye, lényege, szárnyalása ajándék nekem, a legcsodálatosabb!


Poems are for Everyone (K.G. - Szerenád)



Karinthy Gábor: Szerenád

Azért jöttem, hogy felkeresselek.
Azért jöttem, hogy fenyegesselek,
hogy megharapjalak, hogy üsselek.
Azért jöttem, hogy megszeresselek.
Azért jöttem, hogy megsirassalak.
Azért jöttem, hogy szívig hassalak,
hogy könnyeimmel vérig mossalak.
Azért jöttem, hogy felforgassalak.
Azért jöttem, hogy cirógassalak,
hogy dédelgesselek, nógassalak.
Kettőnk fölött is lebukik a nap:
azért jöttem, hogy egyszer lássalak.

2012. december 28., péntek

Poems are for Everyone (C.M. - Hintaszék az elhagyott teraszon)



Christian Morgenstern: Hintaszék az elhagyott teraszon

Magányos hintaszék vagyok
és ringok a szélben,
                                a szélben,

A terasz hideg és vacog
s én ringok a szélben,
                                   a szélben.

És ingok-bingok s száz komor
zaj recseg a hárs sűrűjében.
Ki tudja, mi inghat még valahol
a szélben,
                a szélben,
                                a szélben. 

2012. december 27., csütörtök

Poems are for Everyone (M.S. - CREDO)



Márai Sándor: CREDO (QUIA ABSURDUM)
 
Én hiszek egy teremtést, az életemet, hiszem ezt. Hiszek egy rendelést, ezt az én rendelésemet, magamat. Hiszek egy világot és hiszek egy embert, akik összetartoznak. Hiszem a költők fájdalmas csodálkozását, a meglepetést, hogy létrejöttem s a lét befogadott engem. Hiszem az embereket, mert magamat kell hinnem bennük. Hiszem a fiatalságot, a boldog és édes éneket a vizek felett. Hiszem az ideges férfiak kutató boldogtalanságát, hiszem az asszonyok harapós szerelmi dühét és a mozdulat puhaságát, ahogy a csecsemőt megtelt mellük bimbójához emelik és tikkadt homlokkal elhajolnak fölötte. Hiszem a tárgyak konok következetességét, a vonalak ősi törvényeit, a színek izgalmas zúduló sokféleségét, a szavak titokzatos igazságguzsalyozó köteleit, a szép kezeket és az állatok szemét. Hiszem az örökkévaló anyag elrejtett, belső formáit, a kényes macskák előkelőségét és a tengerek jóságát. Hiszem a jóságot és a krajcáros rosszaság izzadt, buta kárörömét. Hiszem az egyszerűség gyöngéd tömjénillatát, a gaztettek vérszagát, az érzelmesek olcsó áhítatát. Hiszem a felhőket és az évszakok változó kedvét, hiszem a világvárosi kokottok csipkeinges raffinériáját és a pénz megnyugtató gőgjét. Hiszem az osztályharcosok komor sorbaállását, a menstruáló lányok ájult reggeli ágybanfekvését, a délszaki növények fűszeres leheletét, a világerők csillagkergető vonzását. Hiszem a végtelen szegénységet, mely könyörtelen és olyan szaga van, mint az embernek. Hiszem az elemeket és hiszem magamban azt, aki tud hinni, naivan. Hiszek egy életet, életet, életet, most és mindörökkön örökké.


2012. december 26., szerda

Emlékszem Csinszkára... (2.)

Csinszka karácsonykor


Mielőtt ifjúságom ködbe vész,
könnyes szeme könnyes szemembe néz.

Bársony ruhája hamvas kék színe
estére belehal a semmibe.

Bús játékherceg!... Kis ezüst cipőben
magárahagyva botorkál a ködben.

Nem akad kéz, hogy megfogja kezét, -
gyerek szívét keselyű tépi szét.
                       (Boncza Bertuka verse)


Poems are for Everyone (J.W. - Arc az üveg mögött)


R. Steadman: Image of New York Homeless (1970)


J. Wolker:  Arc az üveg mögött

A "Bellevue" kávéház birodalom
zenéből, fényből, bársonyból. Két oldalon
nagy, átlátszó határai az ablakok,
mik elválasztják tőle az utcát, a fagyot.

Az asztalokhoz, ma mint máskor, urak ültek,
tisztes urak és hölgyek, mind előkelő,
ajkukra tűzve lágy mosoly s a nyakkendőkbe drágakő;
s mélyén zenének, bársonynak, melegnek,
szemükre újságokat tettek,
hogy e papírszemüvegen át lássák,
víg a világ, mert velük a vidámság
a "Bellevue" kávéházban.

Amint itt ültek melegen és tiszteletre méltó főkként,
kikészített kezekkel
- megtörtént itt és nem egészen véletlenül történt -
az ablaküveg vékony lemezére szállt
egy arc, egy emberé, ki künn az utcán állt,
siheder volt, de férfiféle,
kemény szemével, hideggel, mint a kés éle,
általszelve az üveget, beledöfött a pompába,
a frakkokba, pénztárcákba, a hasakba, a melegbe
szeretők kicsiny tükrébe, serlegekbe, valcerekbe
és markolatával ott ragadt bennük
a szem, bár eltűnt.

S a márványa az asztaloknak
mind síremlékké alakult át
s az eltemetett boldogok benn mosolyogtak
mint a hullák.
A pincérek - ők gyászoltak s fakó
szürke füstből koszorúkat viseltek,
az ablak előtt élt a nyomor, az utca s a hó,
az ablak mögött sírhantok meredtek
a "Bellevue" kávéházban.


2012. december 25., kedd

mára is egy MÁRAI S. (3.)


- gondolatok az írótól -

AJÁNDÉK

És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.
 

Poems are for Everyone (L.Q.L - Ünnep)



Levy Q Lucien: Ünnep

Van tél.
Van karácsony.
De én, nemcsak
a szeretet
ünnepén
szeretlek.

2012. december 24., hétfő

Poems are for Everyone (R.S. - Csak egymáshoz)


Reményik Sándor: Csak egymáshoz

  Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
Valaki jönne és karon fogna szépen, szelíden -

Nem is karon, csak kézen fogna, mint árva gyermeket a másik
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!

Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -

Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.

Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -

Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánksugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz. 





2012. december 23., vasárnap

Poems are for Everyone (K.D. - Akarsz-e játszani)


Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?


Green Card movie

...kérdezheti férfi egy nőtől,
(Latinovits Zoltán előadásában)
http://www.youtube.com/watch?v=wEcsTntVxq8

de nő is igazán egy férfitől...
(Básti Juli előadásában)
http://www.youtube.com/watch?v=D0AoNXRqp9k

2012. december 22., szombat

Poems are for Everyone (A.E. - Az én menyasszonyom)



Ady Endre: AZ ÉN MENYASSZONYOM

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
»Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.«

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Borúljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:
»Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.«


2012. december 21., péntek

Poems are for Everyone (V.J. - Húsz év múlva)



Vajda János: Húsz év múlva

(Gina emlékkönyvébe)

Mint a Montblanc csucsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.


Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.


De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül -
Mult ifjuság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.


És ekkor még szivem kigyúl,
Mint hosszu téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen...





2011-ben 10 napot töltöttem Európa tetején, ami csodálatos élmény volt, egy örök emlékkel gazdagodtam! Vajda János versét írtam akkor, ott egy kiállítás vendégkönyvébe - csak remélni tudom, azóta már sok magyar találkozott a soraimmal - leírhatatlan jó érzéssel töltött el, hogy megoszthattam ezt a költeményt a francia Alpok tetején Mindenkivel, Bárkivel, aki arra járhatott úgy, mint én...

Ha szeretnél látni egy csodás kisfilmet arról, milyen is szinte "letáncolni" a Mont Blanc csúcsairól, ezt a videót ajánlom a figyelmedbe, hiszen mindennél többet elmesél, mint amit én szavakkal tehetnék, íme:
 

2012. december 20., csütörtök

Bóbita, Bóbita táncol

6 éves lányom alkotása: A TÜNDÉR

Weöres Sándor: A tündér

Bóbita, Bóbita táncol
Körben az angyalok ülnek,
Békahadak fuvoláznak,
Sáskahadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali ködfal a vára
Termeiben sok a vendég,
Törpekirály, fia, lánya.

Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, ígér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.

Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sűrűjében. 


- Emlékszem gyerekkoromra, amikor gyerek fejjel, türelmetlen vággyal, azonnal, de már azonnal "fölnőtt" dolgokkal foglalkoztam volna, így a gyerek verseket sem állhattam igazán.ltatlan "felkérésnek" éreztem hát, mikor a tanítónéninktől azt a feladatot kaptuk, tanuljuk meg másnapra ezt a versikét. - Nem én, nem!!! És mint titkos szövetségesemnek, nagymamámnak el is árultam, mi az én nagy tervem: - Bizony, én nem fogom ám megtanulni ezt a verset! De ezt nem mondhatja el senkinek! Így is lett. Másnap "üres" fejjel, de "elszántan" mentem az iskolába, ahol az olvasás órán meg is kaptam érte a kiérdemelt intőt... Volt azután odahaza nagy irgum-burgum, vaskoppantás - míg élek, nem felejtem el. Nem értették ezek a "fölnőttek", mi is az én sértettségem...
- Emlékszem, amikor Lányom kisbaba volt - Isten tudja, miért, de önkéntelenül és akaratlanul, azon kaptam magam, újra és újra a tündér verset dalolom vagy csak dúdolom, miközben Őt ringattam, hogy elaludjon...
- És most? A jelen pillanata, öröme leírhatatlan érzéseket, boldogság-magocskákat hint lelkemre, mint édesanyának. Egyszer lesz egy ház - most még csak terv. Lesz egy ház, aminek falait úgy álmodta meg a tervezője, hogy azokat gyerek rajzok díszítsék (majd iparilag átfogalmazott technikai megoldással). Az óvónénik egyöntetű véleménye szavazta meg a minap, hogy Lányom rajza induljon ezen a pályázaton..., az óvodánkban pedig addig is, az előtérben köszönt Mindenkit, aki oda belép, egy kiállított kép, egy Tündéri Lány tündéri rajza... - lássanak csudát ezek a "fölnőttek"!
- Változnak az idők. Változok én is. Ma már nem sért, sőt megsirattat Weöres Sándor verse..., ma már szeretem énekelni, együtt énekelni gyermekeimmel. Lányomnak pedig mit írhatnék? "Szemem-szám eltátom, Tégedet csodállak, Te vagy a csoda!" - Szép Ernő szavaival.


Poems are for Everyone (W.B.Y. - Down by the Salley Gardens)

Photo by Alena

William Butler Yeats:  

Down by the Salley Gardens

Down by the salley gardens my love and I did meet;
She passed the salley gardens with little snow-white feet.
She bid me take love easy, as the leaves grow on the tree;
But I, being young and foolish, with her would not agree.

In a field by the river my love and I did stand,
And on my leaning shoulder she laid her snow-white hand.
She bid me take life easy, as the grass grows on the weirs;
But I was young and foolish, and now am full of tears. 



Egy régi dal visszhangja

Találkoztunk a fák közt, a kertben, ő meg én.
Jött hófehér kis lábbal a kerten át felém.
Kért, hogy könnyen szeressem, mint rügy nő ág hegyén,
de ifjan és bolondul ezt nem hihettem én.

És álltunk a folyónál, hol végetért a rét.
Vállamra tette akkor kis hófehér kezét.
És kért, hogy könnyen éljek, miként a fű, ha ragyog:
de bolond ifjú voltam s most csupa könny vagyok.

                                             (Vas István fordítása) 

 Rita Eriksen előadásában:  http://www.youtube.com/watch?v=oLnMEAKV36Q

2012. december 19., szerda

mára is egy MÁRAI S. (2.)


- gondolatok az írótól -

MÉGIS VÁROD.

“Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. (...) S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki? (...) És mégis várod.” 

 


Köszönöm K.E.-nak

Manet - Virágok kristályvázában

"A blog lelket gyönyörködtető, emlékeket ébresztő, művészetet bemutató, embert művelő... - Tovább és tovább!!!"

   - Köszönöm!
Alena 

Poems are for Everyone (M.S. - Esküminta)



Márai Sándor: Esküminta

Te csak tudjad, hogy neked is készült ez a föld,
Éppen neked
És szívszorító tájait számodra is megrakták a meleg
Asztagokkal, a hegyeket neked tömték meg arannyal és
                                                                            szeretőd
Testét is szívesen ringatják a délszaki tengerek
Te csak tudjad, hogy reád is várt ez a világ,
Az már elég -
És nemzedék halt nemzedékre, hogy ocsúdni sem ért
S csorgatott parancsszóra vért és lelket - miért? Semmiért.
Ne tétovázz, nézz körül, molyogj, emeld fel szomorú
                                                                     szemeidet
Szomorú kezeidet is emeld fel, esküdj és mondd utánam:
                                                                         az enyém
Ez a föld! Emlékezz a mosolyra és kiálts:
Az isten úgy segéljen! - ezt kiáltsad. És: az enyém is! -
                                                                           kiáltsd.
Ordíts! - az istenért, hogy a hang éles legyen torkodon,
                                                                        mint a kés
És hangosan, mint a bibliai kürt és bőgjön, mint a tenger, ha
                                                                             kemény
Vihar veri s felcsapnak haragos ifjúságunk sötét
                                                                hullámtajtékjai.


2012. december 18., kedd

csak nézem megunhatatlan...

Philip Scott Johnson - a vizuális művész


Alkotásaival, kisfilmjeivel különleges élményként tárja elénk - miközben egyesíti is - a festészet, a szobrászat, a zene és a költészet világát, mint tiszta örömöt, élvezetet érzékeinknek...

Szeretettel ajánlom videóit Mindenkinek, aki egyszer is, de már őszintén rácsodálkozott, vagy épp sírt egy-egy remekmű felett...!



Az ókori görög és római szobrok:
http://www.youtube.com/watch?v=D9LzdpVi_cw

Monet:
http://www.youtube.com/watch?v=yh1jVplYyFg

Arcok a divatban:
http://www.youtube.com/watch?v=vxT3BsCShis

Nők a művészetben:
http://www.youtube.com/watch?v=nUDIoN-_Hxs
Weöres Sándor megzenésített versével a legkedvesebb:
http://www.youtube.com/watch?v=v9AFhLn7ynU

Ezutóbbi videóból bújt elő egy festmény, egy bájos női arc, s mert nagyon tetszik, külön kiteszem:


William Clarke Wontner - An Elegant Beauty

Poems are for Everyone (K.M. - Köszöntés & L.Q.L - Töredékek)


  
Kaffka Margit: KÖSZÖNTÉS

Jó estét emlékek. Adj Isten, álmok!...
Kékszemű ködben tünedeznek, szállnak
Foszlányai a sugárteli délnek, -
Lengő, testetlen árnyak már, - nem élnek.

Rég volt, - hogy száraz szemmel, lázban égve,
Némán dobáltam a kályha tüzébe
- Hogy zizegtek, hogy hullt a pernye rájok! -
Régi levelet, elszáradt virágot.

S ma - ócska holmi közt, - adj Isten álmok!
Egy ittfeledt írásra rátalálok...
Elrejtem gyorsan, senki meg ne lássa!...
Mégis - csak nem küldhetem a padlásra?

(1903)


  


Levy Q Lucien: TÖREDÉKEK

Mindegy, hogy mi a valóság és mi a képzelet, ha egyaránt fáj.
Mindegy!
Úgyis az egésszel van bajom; Áttetsző kavicsok között lépkedsz.
Nem gondolsz holnapra, mára.
A tegnapok közé száműzött arcod,
Mint a halál; oly végtelen.
Nem lesz könnyű veled az élet; De nélküled nem élhető,
Hiszen egymásnak tőr vagyunk mi ketten,
És egyedüli oltalom.
Az idő elsodorja létezésünk; De újjászüli létezésemet
Napról-napra: Hiányod.
S ne hidd, hogy tőlem megszabadulhatsz.
Ne hidd, hogy valaha is elfelejthetsz.
Ha beszívod a levegőt, lényem elvegyül lélegzeteddel.
És ha a poharat emeled szádhoz, engem is iszol:
Láthatatlanul ott úszom italodban.
Amelyikünk pedig bűnt követ el a másik ellen,
Annak homlokán lázvörös bélyeg üt ki.
S ha egyikünk nem él már, az hangszóróból,
Könyvek lapjairól kiált a másikhoz.
Látod, mi egymás kedvenc mérgei lettünk,
Méreg - amelyről leszokni nem lehet:
Halálomig - halálodig.
Nem szólsz,
De minek is a szó, hol amit mondani lehetne,
Rég nem mondható;
Visszanézni egy pillanat: sziklás part,
Tengerár lebegtet új távlatokat,
Villan
S magába zár.
Mindeközben álarcokat próbálgatunk fiatalon,
Aztán az egyik váratlanul arcunkra forr,
S ott is marad letéphetetlenül.
Tudod, a rendelkezésedre álló idő
Kevés,
Amíg lehet lépj tovább,
Terveid úgy is szétporladnak.
Szétporlad a múlt is,
Igen a széppé hazudott múlt is.
Ne magyarázd!
S ne kételkedj!
Veled vagyok.
Csináld!
És ne törődj vele,
Értik-e, követik-e, helyeslik-e, elvetik-e?!
Előtted és körötted a sivatag.
Előtted üres a tér,
Előtted az irdatlan sötét.
Vágj neki, ha akarod,
Vágj neki, ha nem,
Vágj neki,
Mert nincs más választásod!
De velem S Ne nélkülem!

(1993)




2012. december 17., hétfő

saját (5.)





Portrék, 2003. - ceruza


Poems are for Everyone (A.E. - Sem utódja, sem boldog őse...)


Ady Endre: Sem utódja, sem boldog őse...

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.




http://www.youtube.com/watch?v=EUfcwDQ68e8

2012. december 16., vasárnap

Poems are for Everyone (T.Á. - Esti sugárkoszorú)



Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!




Latinovits Zoltán előadásában (Liszt Ferenc gyönyörű darabjának zenei aláfestésével) élmény hallgatni is:
http://www.youtube.com/watch?v=gyIJsO54xtk

Fotók: Renoir című idei francia filmből - a 65. Cannes-i filmfesztiválon 2012. május 25-én mutatták be.

2012. december 15., szombat

Poems are for Everyone (Sz.L. - Ima a gyermekekért)



Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért


Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket, csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és halott anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom.
De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!



2012. december 14., péntek

Poems are for Everyone (P.R. - Az utazó szív)



Pierre Reverdy: Az utazó szív

Messzebbre menni céltalan
Minden ékszer a lantba zárva
Révület sötét lepke-nyája
Az alkony hamuját rezgeti álmosan

Keserű vándorútról épp visszatértem én
Szívek kallódtak ott kirakat-mélyben
Szérűk mezők előterében
Mint meztelen kagylók a tenger peremén

Még alig mozgatott az élet vágya
Pillantások fonódnak az enyémbe
Névtelen arcok emlék-sűrűsége
Az ital-söprüben szerelem gyöngy-gyémántja

Hogy az iszap alján keressem
A megható talányt mit rejt balsorsom vére
A kéz mélyedjen el a szívnek gyökerébe
Ügyetlen ujjaim közt az edény széjjelreccsen

A vér mely a nehéz függönyt szemedre dobja
Az ismeretlen láng az ajk-remegtető
S a kegyetlen hideg a lázat elvivő
Összegyűrt bőrödet veti minden sarokba

Szeretlek bár csak árnyban látlak olykor
Álmaim éjében mert csak ott láttalak
Szeretlek és te még nem léptél ki a sorból
Alkonyban imbolygó titokzatos alak

Mert amit szeretek s egész lényemmel esdek
A kerettelen tükrön csak egyszer suhan át
Széttépi szívemet s meghal ívén a mennynek
Mely hunyó óhajom előtt örökre zárt


2012. december 13., csütörtök

Poems are for Everyone (e.e.c. - i carry your heart with me)




Cummings, E.E.:  i carry your heart with me

magammal hordom a szíved (a szívemben él
a szíved) el sose hagy már (bárhova kell
mennem jössz velem angyalom; bármi is ér
általad ér te drága)
nem érdekel
a sors (hisz te vagy a sorsom édes) jobb világ
se kell (hisz nincs világ tenálad szebb s igazabb)
s bármit mondott is volna eddig a holdvilág
s bármit dalolna a napsugár az is te vagy

ez az a mélységes titok mit senki sem ért
(ez a gyökér gyökere a bimbó bimbaja
s az élet fája egének ege; mit a szív remélt
s az elme rejtett túlnövi azt ez a fa)
s ez a nagy csoda mely csillagot csillagtól elkülönít

magammal hordom a szíved (a szíved hordja e szív)


(Kálnoky László fordítása)

eredeti angol nyelven:  http://www.youtube.com/watch?v=WgZU8p_2vto
 

Poems are for Everyone (S.Q. - Talán a szív)



Salvatore Quasimodo: TALÁN A SZÍV


A hársak csípős illata elmerül
az esős éjszakában. Hiábavaló lesz
az öröm korszaka, viharos kitörése:
villámharapása szétporlik, mint a víz.
Alig marad leplezetlen a fásultság,
egy kézmozdulat, egy szótag emléke,
de csak mint a madár lassú röpte
a köd párái között. És vársz még,
nem tudod mit, eltévedt kedvesem; talán
egy órát, mely döntsön, hogy visszahívd
a kezdetet vagy a végét: egyenlő sorsát
immár mindannyiunknak. Itt tűzvészek füstje feketén
kaparja még a torkot. Ha tudod,
felejtsd el ezt a kén-ízt, felejtsd el
a félelmet. A szavak fárasztanak,
köd-medrű vízből másznak elő;
talán a szív marad meg, talán csak a szív.

(Képes Géza fordítása)

Szépen szól eredeti olasz nyelven, csellójáték kíséretével, íme:   

2012. december 12., szerda

Poems are for Everyone (R.B. - OH WERT THOU IN THE CAULD BLAST))



R. BURNS:  OH WERT THOU IN THE CAULD BLAST

Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten át,
rád adnám kockás takaróm,
öleljen át, öleljen át!

S ha körülzúgna sors-vihar
rémségesen, rémségesen:
szivemben volna házad,
oszd meg velem, oszd meg velem!

Volna köröttem zord vadon,
sötét, veszett, sötét, veszett:
mennyország volna nékem az
együtt veled, együtt veled!

S ha volnék minden föld ura
az ég alatt, az ég alatt:
koronám legszebb ékköve
volnál magad, volnál magad!


(Weöres Sándor fordítása)

2012. december 11., kedd

Poems are for Everyone (R.M. - Az áhítat zsoltáraiból)



Radnóti Miklós - Az áhítat zsoltáraiból:


Kedves, miért is játszom boszorkányos
ékes szavakkal, amikor szomorúbb
vagyok a fűznél, büszkébb a fenyőnél
és szőkébb a vasárnap délelőttnél.

Amikor ősszel, ha haloványan csillog
a napfény, egyszerű szavakkal hódolok
néked és szeretlek, ahogyan csak a fűz
szeretheti a bágyadt folyót.

Színes miseruhát hoznak az alkonyok, hogy
imádkozzak hozzád egyszerű, szomorú
szavakkal, melyek néha bennem születnek
és nem marad utánuk semmi.

Szomorúbb vagyok a parti fűznél
és szép szavakkal szeretlek mégis
pedig te szebb vagy a százszorszépnél
és az egyszerűbbnél is egyszerűbb.


Áldó Ágnes előadásában pedig:  http://www.youtube.com/watch?v=ppn4Y-1AKMU




2012. december 7., péntek

Budapest's Champs-Elysées

Andrássy út anno és most


A budapesti Champs-Élysées, az Andrássy út az 1896-os millenniumra épült. A főváros legszélesebb és legreprezentatívabb útja az UNESCO világörökségének része.


http://www.krisztianbodis.hu/


http://welovebudapest.com/hu/nevezetessegek-turak/andrassy-ut