„…Számomra ez a
vers roppant belső drámák kiküzdött nyugvópontja, szavak nélkül lefolytatott
súlyos viták végkifejlete. A jutalmul elnyert kegyelmi állapot megharcolt
harcaink után. Ahogy lecseng bennünk mindaz, ami felszaggattatott. Ahogy
mozgásba jön újra a világ. Hiába volt lefagyva a program, hiába volt fennakadás,
üzemszünet, itt és most elmúlhat végre a rémület. Mozdul a fű. Ilyen egyszerű
ez. Folytatódhat a létezés tovább.” - Keresztury Tibor
Egyedi, ellenállhatatlan és nem lehet betelni vele! Ez a Benczúr-ház
szememben, szerelem is lett...
Az Egyedi-palota a XIX. század végén
épült, egy időben az Andrássy út környékének villanegyedeivel. (A Benczúr utcát
akkor még Nagy János utcának hívták.) Az épület terveit Marmorek Oszkár
műépítész készítette. A palota háromszintes lakóháznak épült. Az első
tulajdonos - Egyedi Lajos - halálát követően az épület a Magyar-Itáliai Bank
tulajdonába került. A banktól 1930-ban vásárolta meg az ingatlant a Magyar
Királyi Posta Jóléti Alapja, hogy egyesületeinek otthont teremtsen. 1931. február 15-én
avatták fel ünnepélyes keretek között a Postás Otthont, amelynek megnyitó
beszédét dr. báró Szalay Gábor vezérigazgató a következő szavakkal zárta:
„Legyen ez a ház a béke, a szeretet és az egyetértés tanyája, serkentse az
itt fakadt gondolat egységes tettre a testvéri közösségben élő személyzetet, s
a jövő oly szép legyen, mint azt reméljük.”
A II. világháborúban a palota csak kisebb károkat
szenvedett, majd az ötvenes évektől ismét a postások művelődésének
szolgálatába állt. A palota az 1990-es évektől Postás Művelődési
Központként volt ismert.
Hat éve mégis az elmúlás veszélye
fenyegette Budapest VI. kerületének egyetlen művelődési házát. A - 2008
augusztusától alapítványi hozzájárulás nélkül maradt - patinás épület
megszüntetése és eladása ellen számos kulturális szervezet, neves
előadóművészek hosszú sora tiltakozott akkor, hiszen „az épület túl szép és túl értékes” ahhoz, hogy bezárják. „Jelenleg élet-halált jelentő kérdés, hogy
van-e ennek az országnak a pénzügyi elitjében - például a száz leggazdagabb
magyar között - legalább egy ember, aki a reformkor nagyjaihoz hasonlóan anyagi
támogatásával megmentené ezt az intézményt a jelennek és a jövőnek, a magyar
kultúrának” - olvashattuk abban a nyílt levélben, amelyet aláírtak a
zenészek, énekesek. A fennmaradáshoz 60 millió forintra volt szüksége a
Benczúr Háznak, ahol a klubban tartott koncertek mellett egy 85 000 kötetes
könyvtár is üzemel. A ház zeneiskoláját 1902-ben alapították, ez ma a Liszt
Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszakának gyakorlóhelye.
A kulturális központ négy év szünet után végül 2012
októberében tárta ki újra kapuit a nagyérdemű előtt. Az épület jelenlegi
tulajdonosa a Magyar Posta Zrt., amely a Benczúr Ház működtetésére létrehozta a
Postás Múzeumi és Művelődési Alapítványt. A Magyar Posta Zrt. 2010-ben
kinevezett vezetősége úgy döntött, hogy e szép hagyományokkal rendelkező
épületet nem fenyegetheti az elmúlás veszélye. Az ingatlan 52 százalékát a
tulajdonostársaktól visszavásárolta, s – mint már 100 százalékos tulajdonos – a
tevékenység felélesztésére 2011-ben új alapítványt hozott létre. A
gyönyörűen felújított Benczúr Házban helyezték el a Postamúzeumot is. Az
egykori Egyedi palota három szintjén díszterem, vadász terem, fehér és barna
szalon, táncterem és 600 férőhelyes kert található. Ma is üzemel az 1930-ban
létrehozott étterem illetve kávézó. A házban továbbra is komolyzenei
rendezvények, költői és irodalmi estek kerülnek megrendezésre, a galériában
pedig képzőművészeti kiállításokkal várják az érdeklődőket.
"Valamit otthagyunk magunkból, ha elhagyunk egy helyet, ott maradunk, noha elutazunk. És vannak olyan dolgok is bennünk, amelyeket csak azáltal lelhetünk meg újra, ha visszatérünk ezekre a helyekre." - Peter Bieri (született 1944 június 23), ismertebb nevén Pascal Mercier, svájci író és filozófus.
"...csak az abszolút önzetlen részt vállalni. Mindent a másikért, őérte. Ezért:
1. Egészség (kevés, de inkább semmi alkohol, kevés, de inkább semmi cigaretta).
2. Nagyon rendszeres és nagyon elmélyült munka, hasonlatos a gondolkodáshoz és főként az igazsághoz.
3. Rendszeresség és szorgalom. (Levelek; nyelvtanulás.)
4. Pontosság a lapnál. (Cikkek.)
5. Séták. Alvás. Takarékosság.
6. Szakadatlan imádság.
7. Esti összegezés. Reggeli összegezés. (Szekrényrendezés.)"
(részlet Pilinszky 1970-ben írt naplófeljegyzéséből)
A költő 1970-ben ismerte meg Jutta Scherrert, a Párizsban tanító férjezett, német származású vallástörténészt. Kapcsolatuk kíméletlen őszinteségű jellemzése található meg egyik versében: “Rühes ebek, vérzünk a párnán. / Gyönyörüek vagyunk. / Azután csak ügyetlenek / és halhatatlanok.” (1970. december 22., 1975.) A vonzó küllemű nő világnézete – marxistaként, Brecht és Lukács híveként – nagyon távol állt Pilinszkyétől, és kapcsolatukat is saját munkájának rendelte alá. Mégis, a költő hagyatékában 680 levelét találták meg. Megható Pilinszky erőfeszítéseit érzékelni, amit Jutta megtartásáért tett. Egész életét kapcsolatuknak kívánta szentelni. Pilinszky jól ismerte Jutta Scherrer rákkutató férjét. A költő szerette volna kapcsolatát a nővel rendezni, de mivel Jutta Scherrer nem volt hajlandó Magyarországon élni, komolyan foglalkozott a disszidálás gondolatával is. Viszonyuk azután megromlott, mégis, a költő szakításuk után, idegösszeomlással kórházba került. Jutta Scherrer később elvált férjétől, és hozzáment egy magyar származású férfihoz, egy fiúgyermekük született.
